Az elektrohidraulikus dobfék a fék. Ez egy mechanikus rész, amely megállítja vagy lassítja a gép mozgó részeit. Alapvető szerepet játszott a járművekben és a szokásos mérnöki munkákban. Ezért a fékek jellemzőinek ismerete javítja a munka hatékonyságát és javítja a szakmai műveletek megvalósíthatóságát.
Az elektrohidraulikus dobfékek jellemzői a következők:
1. Jó hőstabilitás. Mivel a fék ütközőbetét mérete nem hosszú, annak munkafelülete csak a féktárcsa területének 12–6% -a, tehát a hőelvezetés jobb.
2. Jó vízstabilitás. A féktárcsa nagy tárcsán belüli nyomása miatt a vizet könnyű kiszorítani, és centrifugális erő hatására vízbe merítés után is könnyű lerázni, plusz a párna súrolóhatása a lemezen. Egy vagy két fékezés normalizálódhat; és a dobfékeknek több mint tíz fékezésre van szükségük a normál fékezési teljesítmény helyrehozásához.
3. A féknyomatéknak semmi köze sincs az autó menetirányához és visszavonulásához.
4. Az azonos méretű fékezési nyomaték kimenete mellett a tárcsafékek tömege és méretei kisebbek, mint a dobfékek.
5. A lemeztípusú ütközőbélések kopás után könnyebben cserélhetők, mint a dob típusú ütközőbélések, az elrendezés szintén egyszerűbb, a karbantartás egyszerű.
6. A féktárcsa és az ütköző párna közötti hézag kicsi (0,05 ~ 0,15 mm), ami lerövidíti a henger dugattyú működési idejét és növeli a fékhajtás szervezet erőátviteli arányát.
7. A féktárcsa hőtágulása nem veszíti el a fékpedál löketét, mint a fékdob hőtágulása, ami egyszerűsíti az aktív résbeállító eszköz leírását is.
Kiválasztása a gép normál működéséhez kapcsolódik. Ha a választás nem minősített, akkor könnyen baleseteket okozhat.
